~ Chapter 2 / " Ennyi vagy te seggfej "

Este nem aludtam valami jól. Sőt, lehet azt mondani hogy nem is aludtam
semmit. Egész végig a tegnapon járt az eszem, a fejem meg rettentően fájt. Nem emlékeztem semmire, senkire. Még Hannára se. Elképzelni nem tudtam, hogy ki ő, egészen addig, amíg be nem érek az iskolába, és be nem lépek az osztályba. Csak bámultak, és azt mondták hogy " Ennyi vagy te seggfej. ". Amikor leültem, és a fejem még mindig be volt kötve, észrevettem hogy Hanna bámul, és bámul, és bámul. Egészen addig bámult, míg el nem pattant az agyam, és lekevertem neki egy pofont. Nem tudom miért, csak elpattant az agyam. 

Eléggé idegesített hogy egész végig bámult anélkül, hogy elfordította volna a fejét amikor odanézek, vagy nem ilyen feltűnően bámul rám. Bejön a tanár, és jelentés után Nick feltett a kezét, és elmondott mindent, ami csöngetés után történt. Értitek?? MINDENT. 

- Ez igaz Aria? - kérdezte a tanárnő.

- Igen. És? - visszapofázva válaszoltam

- Mi ez a hangnem kisasszony?! Velem te így nem beszélhetsz! - mondta a tanárnő felemelt hanggal.

- Akkor maga mért beszél velem így? - kérdeztem pimaszul. 

- Jó, elég! Irány az igazgatóhoz!

Hát elmentem az igazgatóhoz, és mondhatom nem volt túl fényes a "beszélgetés". Már ha beszélgetésnek lehetett nevezi. Amikor kimentem az igazgatóiból már szünet volt. 

" Hála istennek, legalább nem kell vissza menjek órára ehhez a boszorkányhoz.. " - gondoltam magamban.

Amikor kiléptem az igazgatóiból mindenki engem bámult, még az olyanok is, akik azt se tudták, hogy létezem.

**

Hanna észre se veszi, hogy ő semmivel se különb nálam. Lehet, hogy ők jobban élnek, van pénzük kifizetni a számlákat, van pénzük ételre italra. Attól, mert nekünk nincs annyi pénzünk, még lehetünk boldogak. Amikor a szekrényemnél voltam, és ránéztem anyám gyűrűjére, sírva fakadtam, majd leültem a szekrényem előtt. Mindenki engem bámult.

" Nézzétek, ez itt bőg. " - súgta Nick az egyik haverjának a fülébe.

- NEM vagyok süket! Anyád neveljen meg. Nyomorék! - kiabáltam Nick után.

Nick megfordult, visszajött, majd megfogta a hajam és hajamtól fogva felrángatott a földről. Nekinyomott a szekrénynek.

- Mit mondtál te ribanc? - mondta Nick.

- Ribanc?! Talán anyád! - mondtam, majd a szájába köptem és elvonultam.

Amikor elvonultam, visszafordultam és azt mondtam: Mi van, nem láttatok még fiú-lány közt veszekedést?

Majd megfordultam, és tovább mentem. Egészen a 10-es teremig meg se álltam. A 10-es teremben szokták tartani a biológiát. A tanár már bent volt, és minden köszönés nélkül leültem a hátsó padba, ahol ültem addig, amíg Hanna meg nem jött. Leült mellém Hanna, de lelöktem a székről. A tanár beírt egy egyest a naplóba.

- Össze kéne szarjam magam az egyesétől?! Dugja fel magának! - mondtam idegesen, és kivonultam a teremből.

Leültem a terem előtti székre, és ott vártam az óra végét. Amikor hallottam hogy mondja a tanár hogy vége az órának, elmentem le az osztályba. Amikor leértek a többiek mindenki beszólogatott ahogy beléptek a terembe.

" De nagy szád lett hirtelen te kis ribanc. " . mondta Nick.

" Ribanc. Azt hiszed menő vagy?! " - mondta egy ismeretlen srác.

Nem hallgattam tovább, megfogtam a cuccom és elmentem a sulibüfébe. Hanna utánam jött.

- Nem veszed észre, hogy mindent tönkre teszel te kis ribanc ?! - mondtam dühösen, majd elmentem egy másik asztalhoz. 

Hanna leült ahhoz az asztalhoz ahonnan elmentem. Nem bírtam tovább nézni a képét, ezért elmentem ki az udvarra, ott is vannak asztalok, hát gondoltam leülök oda. Hátha nem jön már utánam.

Amikor hazamentem, lefeküdtem az ágyamra, és a telefonomba bedugtam a fülhallgatómat és hallgattam Justin Bieber - Love me című számát. 

Az a szám megnyugtat, és a napomat bevirágozza. 

Egész nap azt a számot hallgattam. Elmentem fürdeni, majd fürdés után aludtam is.